Hedayat “A fruitful harvest”
from the gardens of “ Verses and Hadiths ”
Inspiring Dawah cards that highlight the profound meanings of Quranic verses and Prophetic Hadiths. Presented in an accessible and engaging style to help Muslims gain a deeper understanding of their faith with ease.
About Hedayat
Hedayat is a platform that combines simplicity of design and ease of use
displaying the benefits derived from Verses and Hadiths in
attractive cards with unique designs.
Unique Designs
Cards with unique and attractive designs that express the content of the text
Reliable Materials
Scientifically reliable benefits reviewed by a group of scholars
Easy Browsing
You can browse the cards easily and display them effortlessly
Different Languages
Cards are available in more than 40 languages for the benefit of all
Hadith Cards
ʿImrān bin Ḥuṣayn-tól (Allah legyen elégedett vele) mondta: Allah Küldötte (Allah Áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) mondta: "Nem tartozik közénk, aki sorsot húz vagy sorsot húznak neki, aki jósol vagy jósolnak neki, vagy az, aki varázsol vagy varázslást hajtanak végre neki. Vagy aki csomót köt (varázslat céljából). Aki elmegy egy jóshoz és hisz abban, amit mond, az bizonyára hitetlenséget követett el azzal szemben, amit (Allah) kinyilatkoztatott Muḥammad-nak (Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget)."
Al-Bazzaar
A Próféta (Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget) erős figyelmeztetést intézett a Közösségéhez (Umma) tartozók közül azokhoz, akik bizonyos cselekedeteket tesznek, mondván: „nem közülünk valók”. Az ilyen cselekedetek közül valók: Az Első: "Aki sorsot húz vagy sorsot húznak neki". Eredete: a madár elengedése, amikor olyan tevékenységbe kezdene, mint az utazás, a kereskedés vagy hasonló dolgok. Ha jobbra repül a madár, azt jó jelnek veszi, így folytatja azt a dolgot, amit szeretett volna megtenni (pl utazás stb.), ha pedig balra repül, akkor azt rossz és pesszimista ómennek veszi és eláll attól, amit akart tenni. Nem szabad ezt saját maga megtegye, sem pedig valakit megbízni azzal, hogy tegye meg helyette (az ő nevében). Ide tartozik bármivel kapcsolatban a jövőkép festése, legyen az hallható vagy látható, például madarak, állatok, fogyatékkal élők, számok, napok vagy ehhez hasonló dolgokban való hit. A második: "aki jósol vagy jósolnak neki". Aki a csillagok és egyéb dolgok segítségével állítja a láthatatlan ismeretét, vagy olyan valakihez fordul, aki azt állítja, hogy ismeri a láthatatlant, például egy jóshoz és hasonlókhoz, és a láthatatlan ismeretére hivatkozva elhiszi neki azt, amit mond, akkor bizonyára hitetlenséget követett el azzal szemben, amit (Allah) kinyilatkoztatott Muḥammad-nak (Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget). A harmadik: "aki varázsol vagy varázslást hajtanak végre neki". Ő az a személy, aki maga varázsol, vagy kijelöl valakit arra, hogy varázsoljon neki azért, hogy hasznot vagy ártalmat okozzon, vagy cérnán csomót kötve varázsoljon úgy, hogy tiltott varázsigéket olvasson rá és fújjon bele.
ʿĀ’iša-tól (Allah legyen elégedett vele),aki mondta: Hallottam, ahogy Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget) azt mondta: "Bizony, a hívő jó erkölcsével (viselkedésével) elnyeri annak rangját, aki éjjel imádkozik, nappal pedig böjtöl".
Abu Dawood
A Próféta (Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget) elmondja, hogy a jó erkölcs olyan státuszra emeli a tulajdonosát, mint aki nappal böjtöl és aki éjjel imádkozik. És a jó erkölcs megnyilvánulása: nagylelkűen adakozás, szép beszéd, kedves arc, valamint a bántalmazástól való tartózkodás és annak eltűrése az emberektől.
Abū Hurayra-tól (Allah legyen elégedett vele), aki mondta: Azt mondták: "Ó, Allah Küldötte! Ki lesz a legboldogabb az emberek közül, aki megkapja közbenjárásodat a Feltámadás (Ítélet) Napján?" Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget) azt mondta: "Azt hittem, hogy előtted senki sem fog kérdezni erről a hagyományról, ó, Abū Hurayra, tekintettel arra, hogy milyen lelkesedést láttam tőled a hagyományokkal kapcsolatban. A legboldogabb ember azok közül, akik a Feltámadás (Ítélet) Napján megkapják közbenjárásomat az, aki őszintén, szívéből vagy lelkéből azt mondja, hogy: „Nincs más jogosan imádni való isten Allahon kívül”.
Al-Bukhari
A Próféta (Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget) arról tájékoztat, hogy az emberek közül a legboldogabb ember - aki a Feltámadás (Ítélet) Napján majd megkapja a közbenjárását - aki teljes szívből azt mondja: "nincs más jogosan imádni való isten Allahon kívül", azaz, hogy senki sem méltó az imádatra, kivéve Allah, és mentesnek kell lennie az Allahhal való társítástól és a hivalkodó képmutatástól.
'Abdulláh ibn Masz'údtól (Allah legyen elégedett vele), aki mondta: Hallottam Allah Küldöttét (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget), amint mondja: "Bizony az al-ruqá és az amulettek (at-tamájim) és az al-tiwala a társítás (sirk) részét képezik."
Ibn Maajah
Itt a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) néhány dolgot magyaráz meg, amelyek a társítás részét képezik: elsőként az ar-ruqá: olyan beszéd, amely által a tudatlanság korának (al-Dzsáhilijja) népe a gyógyulást kereste - ez a társítás bűnének része. másodszor az al-tamájim (amulettek): összefűzött gyöngyszemek és ehhez hasonlók, amelyeket a gyermekekre, állatokra és más dolgokra aggattak annak érdekében, hogy a szemmel verést (al-'ajn) elkerülhessék. harmadszor az al-tiwala: amely azzal a céllal készült, hogy a házastársak egyike megszeresse a másikat. Ezen dolgok a társítás részét képezik, hiszen ezen dolgok ok-okozati összefüggést igyekeznek sugallni. De ez nem egy vallásjogi eszköz, módozat, amely bizonyíték alapján létezne, sem pedig érzékeken alapuló dolog, amit a tapasztalat támasztana alá. Ami a vallásjogi okokat és tényezőket illeti - mint a Korán recitálása, vagy valami érezhető hatású, mint például a gyógyszerek, amelyek tapasztalat útján bizonyítottak - ezek megengedettek szem előtt tartva, hogy ezek csupán ok-okozati eszközök, viszont a haszon vagy a kár okozás lehetősége Allah Kezében van.
Abú Hurajrától (Allah legyen elégedett vele), hogy a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) mondta: "Semmi sem tiszteltebb és kedvesebb a Magasztos Allahnál, mint a (Hozzá intézett) fohász."
Ibn Maajah
Itt a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) tudtunkra adja, hogy semmi sem kiválóbb az istenszolgálatok terén a Magasztos Allahnál, mint a fohász (du'á), hiszen ez elismerése annak a ténynek, hogy a Magasztos Allah felette van mindennek és mindenkinek - Ő nem szorul senkire és semmire, illetve beismerése a hívő szolga tehetetlenségének, és képtelenségének (valamit végrehajtani) - illetve annak beismerése és elismerése, hogy a teremtett mindenben a Magasztos Allahra van utalva.
Abú Hurajrától (Allah legyen elégedett vele), hogy Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) mondta: "Aki hisz Allahban és az Utolsó Napban az (csak) jót szóljon, vagy hallgasson. Aki hisz Allahban és az Utolsó Napban, az tisztelje meg a szomszédját. Aki hisz Allahban és az Utolsó Napban, az tisztelje meg a vendégét."
Al-Bukhari and Muslim
Ebben a hagyományban a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) megmagyarázza, hogy az a szolga - aki hisz Allahban és az Utolsó Napban, amelyen Ő hozzá lesz a visszatérése, és azon (a Napon) lesz jutalmazása a tettei összessége alapján - az ilyen személyt a hite buzdítja arra, hogy ezeket a (kiváló) részleteket és jellemzőket végrehajtsa. Az első a szép és illendő beszéd, mint a taszbíh (a szubhán Alláh- magasztaltassék Allah), vagy a tahlíl (a lá iláha illá Alláh - nincs más jogosan imádható isten Allahon kívül ) elmondása, és az általánosan elfogadott jó (al-ma'rúf) megparancsolása és az általánosan elfogadott kifogásolandó (al-munkar) megtiltása, az emberek közötti jobbító tevékenység - ha ezeket nem teszi meg, abban az esetben ragaszkodjon a hallgatáshoz, ártalmat ne okozzon és ügyeljen nyelvére (mit mond). A második a szomszéd megtisztelése: ami helyes, kegyes és illendő viselkedést jelent a szomszéddal szemben, elkerülve bármiféle ártó és káros tevékenységet. A harmadik a vendég tisztelete: aki azért jön , hogy téged meglátogasson, szép kegyes szavakkal kell fogadni és élelemmel kínálni és ehhez hasonlók.
Abū Hurayra-tól (Allah legyen elégedett vele), aki mondta: Egy vak férfi elment a Prófétához (Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget), és azt mondta: Ó, Allah Küldötte! Nincs senkim, aki elvezetne engem a mecsethez. Ezért engedélyt kért Allah Küldöttétől (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget), hogy a házában imádkozhasson, és megkapta az engedélyt, és amikor elfordult, hogy elmenjen, a Próféta szólította (Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget), és így szólt hozzá: " Hallod az imára hívást? - Amikor azt a választ kapta, hogy igen, hallja - azt mondta neki: "Nos, válaszolj rá! (az imára hívásra)."
Muslim
Egy vak ember odament a Prófétához (Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget), és így szólt: Ó, Allah Küldötte! Nincs senki, aki segítsen, és a mecsetbe vezessen kezemen fogva a napi öt imára. Azt akarta, hogy a Próféta (Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget) engedje meg neki, hogy elhagyja a csoportos imákban való részvételt, ezért megengedte neki, és amikor elfordult, visszahívta és azt mondta neki: "Hallod az imára hívást?" Azt mondta: "Igen."- erre azt felelte: "Válaszolj az imára hívónak az imádkozással!" (mecsetben a csoportos imádkozásban való részvétellel- ezzel is hangsúlyozva a csoportos ima elvégzésének fontosságát és erényét a mecsetben. Ez alól nem mentesek a fogyatékkal élő emberek sem, ahogy ezt a hagyomány is jól mutatja).
Hudhajfahtól (Allah legyen elégedett vele), aki mondta: Hallottam a Prófétát (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget), amint mondja: "Egyetlen rágalmazón (qattát) sem léphet majd be a Paradicsomba."
Al-Bukhari and Muslim
Itt ő (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) arról tudósít, hogy az al-nammám (gyalázkodó, rágalmazó, rossz szándékkal pletykálkodó) az a személy, aki hordja és terjeszti a szót az emberek között azzal a céllal, hogy romlást okozzon közöttük - az ilyen személy joggal érdemli meg azt a büntetést, hogy nem léphet be a Paradicsomba.
ʿAbdullāh bin Masʿūd-tól (Allah legyen elégedett vele), aki mondta: Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget) megtanította nekünk a 'szükséglet szónoklatát' (khuṭbatu-l-ḥāǧa): Hála legyen Allahnak, Neki adunk hálát, Hozzá fordulunk segítségért, és Tőle kérjük a bűnbocsánatot. Hozzá menekülünk a lelkünkben lakozó gonoszság elől és a tetteinkből fakadó rossz elől. Akit Allah az Igaz Útra vezet, azt nem térítheti le onnan senki. Akit viszont tévútra visz, az nem talál vezetőre. Tanúsítom, hogy: Nincs más jogosan imádni való isten Allahon kívül, és tanúsítom, hogy Muḥammad Allah Szolgája és Küldötte. {Ó, Ti emberek! Féljétek az Uratokat! Aki egyetlen személyből teremtett benneteket, akiből megteremtette a párját és kettőjükből számos férfit és nőt sokasított. Féljétek Allahot, Akinek a nevében esküdtök és (a lelketekre kötötte) a vérrokonság ápolását! Bizony Allah őrzőként áll felettetek. (A Nők:1)}. {Ó, ti hívők! Féljétek Allahot igaz istenfélelemmel, és [törekedjetek arra, hogy] muszlimokként haljatok meg! (Āl ʿImrān; (Imrán Nemzetsége): 102)}. {Ó, ti hívők! Féljétek Allahot és helyénvaló szót szóljatok! (70). Áldásossá teszi akkor a cselekedeteiteket és megbocsátja a bűneiteket. És, aki engedelmeskedik Allahnak és Küldöttének, az óriási győzelmet arat." (A Pártok: 70-71)}.
Ibn Maajah
Ibn Masʿūd-tól (Allah legyen elégedett vele) tudjuk, hogy a Próféta (Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget) megtanította őket a 'szükséglet szónoklatára' (khuṭbatu-l-ḥāǧa). Ez az (a fohász), amit a szónoklatokban a beszédek elején és szükségük elején mondanak el, mint például a házassági szónoklat, a pénteki szónoklat és hozzájuk hasonlók. Ez a szónoklat nagyszerű példákat tartalmaz, (amelyek rámutatnak), hogy egyedül Allahot illeti meg minden fajta dicséret, és egyedül csak Tőle kérhetünk segítséget, Akinek nincs semmilyen társa. Tőle kérjük a bűnök eltakarását és az azokról való eltekintést, és Nála keresünk menedéket minden rossztól, a lélek és mások gonoszságától. Ezután a Próféta (Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget) tudatja, hogy a helyes útra való vezérlés kizárólag Allah kezében van, így akit Ő helyes útra vezet, az nem tévelyeg el, ugyanígy, akit Ő tévelygésre ítél, az nem talál vezetőre. Azután megemlítette a tiszta egyistenhit tanúságtételét és azt, hogy nincs jogosan imádni való isten kivéve Allah, valamint (a Próféta) küldetésének a tanúságtételét, hogy Muḥammad Allah szolgája és Küldötte. Ezt a szónoklatot pedig azzal a három Korán verssel (āya) zárta, amelyek magukban foglalják azt a parancsot, hogy féljük Allahot, dicsőítsék és magasztalják az Ő Nevét, követve az Ő parancsait, elkerülve a tiltásait, csakis az Ő megelégedettségét keresve. És azok jutalma, akik ezt teszik, az a cselekedetük és beszédük megjavulása, a rossz tettek engesztelése, a bűnök megbocsátása, a jó és tiszta élet ezen a világon, és a Paradicsomba való belépés által (végső ás állandó) győzelem a Túlvilágon.
Ibn 'Abbásztól (Allah legyen elégedett mindkettejükkel): "A Prófétától (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget), amint ő továbbadja az ő Urától (Legyen Magasztos és Áldott az Ő Neve), aki mondta: " Bizony Allah megírta és meghatározta a jótetteket, és a rossz cselekedeteket, majd megmagyarázta azokat. Aki egy jótett elvégzésére készül, ám végül nem hajtja azt végre, Allah azt Magánál egy teljes jó cselekedetként jegyzi fel. És ha egy jó (cselekedetre) készül és végre is hajtja azt, Allah azt tíztől egészen hétszázszoros jóként jegyzi fel, vagy még sokkal többszörös jóként. Ám ha egy rossz cselekedetre készül, de nem hajtja azt végre, Allah azt Magánál egy jó cselekedetként jegyzi fel. És ha egy rosszra készül és végre is hajtja azt, Allah azt csupán egyetlen rossz cselekedetként jegyzi fel Magánál."
Al-Bukhari and Muslim
A Küldött (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) megmagyarázza, hogy Allah meghatározta és megszabta a jótetteket és a rossz cselekedeteket, ezt követően megvilágosította a két angyal számára hogyan is kell azokat feljegyezniük. Akinek szándékában áll és elhatározza magát egy jótett végrehajtására, annak egy jó cselekedet a jutalma - még abban az esetben is ha azt nem vitte véghez. Ha viszont megcselekedte, akkor tízszeres hasonló jó a jutalma; egészen hétszázszoros jutalomig is eljuthat, vagy esetlegesen még több is járhat neki. A jutalom növekedése függ a szívben lévő őszinte odaadástól és a belőle származó hasznos dolgoktól is. Akinek pedig szándékában áll és elhatározza magát egy rossz cselekedet végrehajtására, majd nem teszi azt meg, annak Allah egy jót jegyez fel. Ha feledékenységből nem teszi azt meg és nem teszi meg a kiváltó okokat - semmit sem írnak fel neki. Ha azért nem teszi meg, mert nem képes rá (valamilyen okból), akkor a szándéka szerinti dolgot jegyzik fel számára. Ha végül meg is teszi, abban az esetben egy rossz cselekedetet jegyeznek fel (cselekedetei Könyvében).
